Prologue (πρόλογος)

Már párszor megfordult a fejemben, hogy kéne csinálni egy blogot külön a zenéknek. Nagyon meghatározó része az életemnek amit hallgatok, nem csak mert audiofil vagyok aki függ a minőségi hangzásélményektől, hanem azért is mert irodalmilag érzékeny. Tudom ezzel mindenki így van, és a zene erejére már kamaszként ráérzünk. Sokaknál a felelősség növekedtével, a kor előrehaladtával a varázs elvész. Nálam még nem veszett el, megtalálom a támaszt a dalszövegek irodalmában, elszórakoztat, és utat mutat. Minden a helyén kezelve. A zene és a szöveg lehet fegyver vagy oltalom, kommunikáció, vagy elterelés. Mindenképpen életérzés, és megmutatja kinek képzeled magad, ki vagy valójában, vagy épp mit is gondolsz a világról az életedről. Nos nem mondom, hogy csak populáris, és könnyen emészthető dalokkal fogtok itt találkozni. Rengeteg nyelven rengeteg stílus fog megjelenni ezeken az oldalakon, ha nem fullad kudarcba a kísérletem. Mert én mindent hallgatok, és tudom hogy az vagyok amit hallgatok. Nem csak jómagam, minden zene köt valamilyen helyhez, valamilyen emlékhez, a múlthoz, vagy a jövőhöz. Valamihez, és valakihez. Néha szándékosan azt hallgatom ami/aki/ahol/akivel/ahogy (stb.) lenni akarok, tehát az önkifejezés új fokát szeretném ezzel a kis zenei gyűjteménnyel elérni. Nyitottabbá válni mint azt a hagyományos weblog engedi, bepillantást adni a mások által írt, zenére komponált művek néha sablonos, néha pedig bölcs szövegei és egyedi dallamai által aláfestett életem napjaiba… bárkinek akit érdekel.